Főoldal arrow Hírek arrow Kiállítások arrow Seres Géza kiállítása Budapesten (utolsó kiegészítés 2012. 04. 05.)
Seres Géza kiállítása Budapesten (utolsó kiegészítés 2012. 04. 05.)
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2010. április 24.
Dr. Seres Géza debreceni fotóművész (a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a A kiállítás meghívójának 1. oldalaMagyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagja, AFIAP (Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége Művésze) minősítő cím birtokosa, a Debreceni Új Fotóműhely egyik alapítója, művészeti vezetője) ezúttal Budapesten mutatja be alkotó munkásságának egy szeletét (Illusztrációk egy Borges novellához   ̶  olajnyomat eljárással készült fotók), így a budapestiek is  megismerhetik közelebbről. A kiállítás a Fészek Galéria Herman termében (1073 Budapest, Kertész utca 36.) tekinthető meg 2010. május 28-ig, munkanapokon 14-19 óra között. A kiállítás megnyitója május 4-én 18 órakor lesz, megnyitja Szamódi Zsolt fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke.
Ha továbblép, megtekintheti a kiállítás meghívóját (és elolvashatja Vitéz Ferencnek a kiállítás kapcsán írt gondolatait).
 

 

A kiállítás meghívójának 1. oldala

 

A kiállítás meghívójának 2. oldala

 

Kiegészítés: A kiállításról Vitéz Ferenc írt ajánlót a Nagyítás című folyóiratban. Mivel újabban ez a lap általában nem érhető el, Vitéz Ferenc cikkét e helyen (is) közöljük (Seres Géza szíves közreműködésével).

 

Nagyítás, Képzőművészet - 2010/19 szám (2010.05.12.)      
Isten betűje a Malomgáton Seres Géza fotókiállítása, Fészek Galéria, Budapest – Vitéz Ferenc tárlatismertetője

 A teremtés első napján Isten megírt egy bűvös mondatot, mely az idők végezetén, amikor sok szerencsétlenség és romlás támad, alkalmas a bajok elhárítására. Senki nem tudja, hová írta és milyen betűkkel, de annyi bizonyos: egy kiválasztott el fogja olvasni. Borges Isten betűje című novellájának bebörtönzött hőse úgy véli: mindig az idők végezetén járunk, és neki lesz része abban a kiváltságban, hogy megfejtse az írást. Már látta is talán, csak eddig nem értette.
Az örök és ronthatatlan formák bármelyike lehet a keresett szimbólum. Hegyek és folyók, birodalmak és csillagok vagy a madarak helyett akár az ő arcára is írhatta volna Isten ezt a mondatot; de míg idáig jutott, hirtelen megvilágosodott. Az üzenetet a jaguárok élő bőrének rajzolata örökíti tovább.
Seres Géza fotóművész a budapesti Fészek Galériában látható kiállításának anyagát erre a Borges-novellára építette föl. Serest mindig is vonzotta a fizikai mulandóság és a szellemi maradandóság között feszülő ellentét, és a létezés titkait úgy vélte megérteni, hogy ha fotográfusként nemcsak dokumentálója lesz a természeti, tárgyi vagy emberi jelenségeknek, mozdulatoknak és mozzanatoknak, hanem vállalja a résztvevő megfigyelő státusát is.

© Seres Géza

Mondhatni az ellentétek centrumába kívánt belépni tehát, a mozdulatlanban a mozgást (Kavicsok sorozatában), a mozgásban a mozdulatlant (táncos képeiben – Tündértánc) örökítve meg. Mindkettőben az idő örökségére (örökkévalóságára és a létösztönök továbbörökítésére, szellemivé emelésére) koncentrált. Folyamatosan jelen van továbbá nála a női test újraértelmezésének szándéka (nem véletlenül tartjuk nyilván a honi aktfotográfia kiemelkedő kortárs alakjai között), illetve az épületek „lelkének” (vagy zenéjének) láthatóvá tétele.
S a vámospércsi művésztelepen ejtette őt is misztikus rabságba a közeli Malomgát archaikus érzékisége. Ebben a találkozásban lett nyilvánvaló, hogy egy gyökér vagy kéreg, száradt kóró vagy fűcsomó, az avar és a párás levegő is magában rejti az anyagszerűben megbúvó anyagtalant, megfoghatatlant, megismerhetetlent. S kísérletező alkatról lévén szó, egyre mélyebben hatol vissza a fotográfiai eljárások hőskorába.
Az Isten betűje című kiállításon szereplő fotográfiák technikája a hajdan, évszázaddal ezelőtt népszerű kromát-kolloidos nemes eljárások csoportjába tartozó olajnyomat. (Seres Géza tehát nem ezüstalapú fényérzékeny réteget alkalmaz, mint amit általában az analóg fényképezésnél használnak.) Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a digitális képkorszak térhódításának nem veti alá magát, és műterme is inkább hasonlít egy laboratóriumhoz.
Már másfél évtizeddel ezelőtt is készített mélynyomásos fotografikát (az akt műfaját magával a technikával újítva meg), néhány éve pedig a fényképezőgépet is félretette. Sörösdobozból („Seres-dobozból”) alakított ki lyukkamerát (camera obscurát), így örökítette meg például a debreceni épületeket, azt a hatást keltve, mintha a felvételek is valóban évszázadosak lennének. A másolatok készítésekor az argentotípiát s mellette a nemesebb eljárású olajnyomatot alkalmazta.
A sorozat elkészítésekor a fotóművész arra gondolt – és itt nem feltételezésről vagy neki tulajdonításról van szó, hanem Seres Géza a recenzens számára is külön lejegyzett vallomásáról –, hogy hátha tévedett Borges. Hogy a világot megváltó bűvös mondat nem a jaguár bőrének mintázatába van kódolva, hanem a fa kérgének rajzolata, vagy éppen a galagonyabokrok ágainak kalligráfiát idéző képe hordozza a titkot.
„Nem életre ébredtél, hanem egy korábbi álomra.
Ez az álom egy másik álomban van, s így megy ez vég nélkül, ahogy végtelen a homokszemek száma. Az út, melyet újra be kell járnod, végtelen, és meghalsz, mielőtt valóságosan felébrednél.” Borges hőse tiltakozik: „Sem az álmodott homok meg nem ölhet, sem álombeli álmok nincsenek.” Az egyetlen boldogságot alkotó végtelen folyamatokban sikerül megérteni a jaguár írását. De ha Isten be¬tű¬je a fa kérgének vagy a bokrok ágainak rajzába van vésve, akkor nekünk magunknak is kéreg¬gé, bokorrá, rajzzá, lélegzetté, elmúlássá, pillanattá és fénnyé kell válnunk, hogy közelebb kerüljünk a bennünk rejtett ismeretlenhez.
Borges hőséhez hasonlóan Seres Géza sem mondja ki a varázsigét, mégsem hagy sötétségben. Annyit elárul, hogy nem Isten betűjét kell megérteni, csupán keresni kell a lehetséges rajzolatot. Hogy a világot értsük meg.


Vitéz Ferenc
 

 

 

 

Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement