Főoldal arrow Hírek arrow Kiállítások arrow A Debreceni Új Fotóműhely kiállítása Újpesten
A Debreceni Új Fotóműhely kiállítása Újpesten
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2015. március 12.
© Varga Tamás
Varga Tamás - Evelyn (nedves kollódium lemez)
A Debreceni Új Fotóműhely 12 tagja mutatkozik be a fővárosban, az Újpesti Kulturális Központ Ifjúsági Ház Új Galériában (1043 Budapest, Tavasz utca 4.) Nem mindennapi lehetőség egy vidéli fotós alkotócsoport számára, hogy Budapesten rendezhetnek kiállítást munkáikból. Ez a fotós műhely elég különleges, ahogy kitűnik a csoport művészeti vezetője
, Dr. Seres Géza bemutetkozó írásából (a továbblépést követóen, a kiállításra vonatkozó további információkkal együtt).
 
 
 
Műhelytitkok Újpesten - A Debreceni Új Fotóműhely bemutatkozó kiállítása
Március 23 - április 11.
Megnyitó március 23. 18 óra
A kiállítást Kincses Károly fotómúzeológus nyitja meg
Közreműködnek a Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti Iskola növendékei
 
Újpesti Kulturális Központ Ifjúsági Ház Új Galéria

Kiállítók: Bakator Péter, Balogh Gábor, Baloghné Dr. Kovács Mataild, Csergő András, Deli Barna, Gál András, Gubányi Attila, Juhász Emőke, Palotás Lehel, Seres Géza, Tuskáné Koncz Éva, Varga Tamás
"A Debreceni Új Fotóműhely 1998 elején alakult, a Debreceni Fotóklub korábbi tagjaiból. Azóta a létszámunk folyamatosan bővült. Szervezetileg önállóak vagyunk, leginkább egy baráti társaságra emlékeztet tömörülésünk, tagdíjat sem szedünk. Tagjai vagyunk a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének, amely Magyarországon a fotóklubokat képviseli és szervezi.
A fotóműhellyel, mint névválasztással is hangsúlyozni szerettük volna, bizonyos aktivitást várunk el a tagjainktól, mert milyen műhely az, ahol csak üldögélnek az emberek, ahol hónapok óta nem született új munka? A klub szóhoz sokkal inkább társul a megjelenés, a részvétel az összejöveteleken, hallgatása az okos embernek, a programok biztosítása pedig a vezető dolga. Egy klubban inkább a fényképezés a fontos, a többé-kevésbé spontán érdeklődés a témák iránt, legyen az a nyaralás ideje, vagy egy közös fényképezés, például fotós találkozó alkalmával. Mi szeretnénk, ha a művészet lenne a fontos: a fotóművészet.
Szeretnénk, ha a fényképező szerepe a kép létrejöttében több lenne két választásnál: mármint, hogy a tőle függetlenül létrejött és működő világból milyen téglalap alakú területet választ ki a lefényképezésre és a pillanat választása, hogy az exponáló gombot mikor nyomja meg. Mert valljuk be, amikor azt mondja valaki, hogy ezt a képet én csináltam, a mögött nagyon gyakran csak ez a két tényező az övé. Az összes többit egyre gyakrabban már a fényképezőgépek automatái csinálják, a maradékot pedig a színes laborok laboránsai.
Azt szeretnénk, hogy ez legyen kevés! Ennyivel ne lehessen „megúszni” egy műalkotás rangra igényt tartó tárgy létrehozását! A társművészetek képviselői is gyakran nem fogadják el a fotós (fotóművész?) teljesítményét a sajátjukkal egyenrangú emberi, művészi teljesítménynek, mert egy sokszorosított grafikai lapot lenyomni, egy festményt, szobrot, stb.-t megalkotni jóval „munkásabb” dolog, ha csak a manuális vonatkozásait tekintjük is.
Azt szeretnénk, hogy a választásokban legyen több szellemi intenzitás! Az átgondolt, legalább személyes fontosságú koncepció. Szeretnénk azt is, ha a fényképező szerepe a két választásnál még több lenne a kép születésének folyamatában: rendezze át a világot! Hozzon létre korábban nem létező valóságot mielőtt a fényképezőgépért nyúl!  Dolgozza ki saját maga a felvételeit! Teremtse meg hozzá a feltételeit! Tanuljon meg rég elfeledett  technológiákat! Legyen szakértője a fényképek létrehozásának, mint voltak a régi mesterek!
Mint művészek „fürkésszék, vagy magyarázzák a világegyetemet, hogy megértsék az események jelentőségét, hogy érintkezésbe lépjenek a szentséggel vagy szentségtörést kövessenek el, hogy hirdessék, és hogy tagadják az erkölcs és az igazság alapelveit, hogy szembetalálkozzanak az ismeretlennel, hogy szavakat, hangokat, formákat és színeket uralmuk alá hajtva és lereagálva felkavarják érzéseinket”.
Ezeket mindet szeretnénk, ha tagjaink meg tudnák valósítani!
De még az is jó lenne, ha a szemüket nem a pályázatok kiírásaira függesztve dolgoznának, hátha ki tudják találni a zsűrik elvárásait, hanem a saját maguk számára legyen fontos, amit csinálnak. Persze mindez valamiféle, nem kevés minőséget képviselve értendő!
Mintha az érzékszerveinkkel felfogható, kontrollálható világ mellett létezne egy másik világ is a tér és idő minden pontján, azzal párhuzamosan. Mintha léteznének különleges minőségű tárgyak, például a műalkotások, melyek a két világ határán állnak, mint az ablakok a bent és kint határán. Mintha?! Ezeken az „időbeli véges”, ablakként működni tudó tárgyakon a másik világból az „időtlen végtelenség” jön át. Ilyen tárgyak létrehozása nem elhatározás kérdése. Létrejöttének valószínűségét lehet növelni, de az egész leginkább a varázslatra emlékeztet."
Seres Géza fotóművész, művészeti vezető
Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement