Főoldal arrow Cikkek arrow Megvilágítási idő, fényrekesz, érzékenység beállítása, megváltoztatásuk hatásai
Megvilágítási idő, fényrekesz, érzékenység beállítása, megváltoztatásuk hatásai
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2008. május 01.
Ahhoz, hogy a felvételen a téma tónus-viszonyait helyesen rögzítsük (vagy kreatív elképzeléseinknek megfelelően módosítsuk), a gépünkhöz érkező fény mennyiségéhez (az LV-értékhez) kell igazítanunk az EV megvilágítási értéket (külön cikkben ismertetjük a fogalmakat, foglalkozunk a fénymérés módszereivel, a beállítás ellenőrzésével).  Ezt három paraméter, a megvilágítási idő, a fényrekesz és az érzékenység egymással összehangolt megválasztásával érhetjük el.  A felvétel azonos mértékű megvilágítását a paraméterek különböző kombinációjával is elérhetjük, de minden egyes paraméter megváltoztatása hatással van a kép egyéb jellemzőire. Adott fotós szituációban a három paraméter legkedvezőbb megválasztását ezeknek a hatásoknak az ismeretében, szóba jöhető értékeik hatásának gondos mérlegelésével érhetjük el.


A megvilágítási idő (expozíciós idő, néha zársebesség) az az időtartam, amennyi időre a gép zárszerkezete szabaddá teszi a fény útját az objektíven keresztül a képérzékelőre. A fényképezés korai időszakában, a fényérzékeny anyagok alacsony érzékenysége és az objektívek kis fényereje miatt meglehetősen hosszú, több másodperces, esetleg több perces/órás időtartam volt, a mai technológiai szinten (a nagyon mostoha fényviszonyok esetét kivéve) a másodperc törtrésze. Erre tekintettel, a megvilágítási időt többnyire azzal a számmal adják meg, amely azt fejezi ki, hogy a másodperc hányadrészéig van nyitva a zárszerkezet. A másodpercnél hosszabb expozíciós időket az időegység kiírásával szokás egyértelművé tenni. Az expozíciós idők szabványos sorozatában a szomszédos értékek között a változás 1 EV-érték (1 „stop”), egy ilyen sorozat, csökkenő expozíciós idő értékek felé haladva (a sorozat természetesen mindkét irányban folytatható, legkisebb értékének a zárszerkezet konstrukciója szab határt, hosszabb értékek irányába a zárszerkezetet „B”-re állítva tetszőlegesen növelhető, természetesen ezesetben külön kell gondoskodni az idő méréséről):
 
 …, 30 s, 15 s, 8 s, 4 s, 2 s, 1 s, ½ s, ¼ s, 1/8 s, 1/15 s, 1/30 s, 1/60 s, 1/125 s, 1/250 s, 1/500 s, 1/1000 s, 1/2000 s, 1/4000 s, …
 
Ugyanez az expozíciós idő sorozat, az elterjedt rövidebb írásmóddal (a gépeken általában így jelenik meg):
 
 …, 30”, 15”, 8”, 4”, 2”, 1”, 2, 4, 8, 15, 30, 60, 125, 250, 500, 1000, 2000, 4000, …
 
A fentiek mellet még általában (legalábbis az igényesebb gépeken) van egy szabadon változtatható hosszúságú megvilágítási idő, ennek jele általában B („bulb”), és a kioldógomb lenyomva tartásának időtartamára nyitja a zárat (néha egy másik, a T is előfordul, ami az első gombnyomásra nyit, a másodikra zár). A korszerű digitális gépek általában ennél finomabb lépésközt,1/3 EV változtatást tesznek lehetővé.
 
A fényrekesz (blende) a szem pupillájához hasonló funkciójú, kis lemezkékkel (lamellákkal) határolt,
Image
Blende
változtatható méretű nyílás, az objektív alkatrésze. Az EV érték változtatása a blende méretének, az objektív (valódi) fókusztávolságához viszonyított relatív átmérőjének változtatásával történik. A fényrekesz átmérője (lencsenyílás) kisebb, többnyire jelentősen kisebb a fókusztávolságnál. Hogy ne egynél kisebb számokkal kelljen dolgozni, a fényrekesz szabványos adataként azt a számot szokás megadni, amely megadja, hányadrésze a rekesz átmérője a fókusztávolságnak, pl. f/4 alakban, ahol f a fókusztávolságra utal (jelentése: rekesz átmérője a fókusztávolság negyedrésze). Gyakran elhagyják a fókusztáv f jelét és a törtvonalat, csak az eredetileg nevezőben szereplő számot adják meg, az előző példa esetében: 4 (ez a rekesz-érték). A szabványos rekesznyílások az alábbiak, a fókusztávval azonos átmérőtől kiindulva, egyre csökkenő átmérők (a gépbe egyre kevesebb fényt engedő értékek) felé haladva (a sorozatot mindkét végét a gép/objektív, lényegében a fényrekesz konstrukciója korlátozza, adott objektíven beállítható legnagyobb fényrekesz – legkisebb rekesz-érték – az objektív fényereje):
 
f/1, f/1,4, f/2, f/2,8, f/4, f/5,6, f/8, f/11, f/16, f/22, f/32, f/44, f/64, …
 
Ugyanez a sorozat az említett rövidebb írásmód szerint (a gépeken/objektíveken általában így jelenik meg):
 
1, 1,4, 2, 2,8, 4, 5,6, 8, 11, 16, 22, 32, 44, 64, …
 
Látható, hogy a nagyobb számok egyre kisebb blendenyílást, kevesebb érzékelőre jutó fényt jelentenek, és a felsorolt szabványos értékek szomszédos adatai 1 EV-érték változást (a fénymennyiség felezését/kétszerezését – mivel a fény mennyisége a nyílás területével, az átmérő négyzetével arányos) adják. A korszerű digitális gépeken általában finomabb, 1/3 EV lépésköz érhető el.
 
A két paraméter együttesen határozza meg az expozíció EV értékét, a reciprok-szabály szerint (egyiket növelve, a másikat ugyanolyan mértékben csökkentve azonos EV értéket, azonos megvilágítást kapunk. Illusztrációként az alábbi táblázatban bemutatunk néhány lehetséges fényrekesz-zársebesség párt, melyek mindegyike az EV 14 értéket valósítja meg (ugyanezek leolvashatók az EV értékeket bemutató, a bevezetésben is hivatkozott cikkben található nomogramról, az EV=14-hez tartozó ferde egyenesről):
 
Rekesz 2,8 4 5,6 8 11 16 22 32 44
Zár 2000 1000 500 250 125 60 30 15 8
 
Mint azt fentebb már említettük, az optimális megvilágítási érték a fényviszonyoktól (amit az LV érték jellemez), és az érzékelő ISO érzékenységétől függ. Az érzékenység az érzékelőnek azt a tulajdonságát fejezi ki számszerű formában, hogy adott fényérték esetén milyen megvilágítási érték eredményezi az optimális tónusú kép kialakulását. A filmnek egyértelmű jellemzője (bár az előhívási folyamattal jelentősen módosítható), a fényképezőgéphez semmi köze (a film cserélhető a gépben). A digitális gép elidegeníthetetlen alkatrésze az érzékelő, annak érzékenysége végérvényesen meghatározza a gép alap-érzékenységét. Az érzékenység változtatását az érzékelőhöz csatlakozó áramkörökkel, az érzékelőből kiolvasott jelek erősítésének változtatásával oldják meg. Nagyobb érzékenység esetén ugyanazon LV esetén nagyobb EV értékkel (rövidebb záridővel, szűkebb blendével – mintha nagyobb lenne az LV) kell exponálni. Régebben több szabvány létezett az érzékenység megadására (DIN, ASA, ГОСТ, °SCH), ma kizárólag a korábbi ASA-val megegyező ISO étréket használják. A nálunk korábban elterjedt, logaritmikus léptékű DIN-szabvány (a szokásos duplázó egész LV/EV lépésnek e - a természetes alpú logaritmus alapszáma, értéke közelítőleg 2,7 - egységnyi lépés felel meg), és a lineáris ISO kapcsolatát az alábbi táblázatban mutatjuk be (az LV15-höz tartozó EV értékekkel együtt):
 
LV: 15
DIN: 15 18 21 24 27 30 33 36
ISO: 25 50 100 200 400 800 1600 3200
EV 13 14 15 16 17 18 19 20

 
A korszerű digitális gépeken az érzékenység beállítási lehetősége rendszerint ISO 50 vagy 100, ritkábban 200 értékről indul, általában ennek használata eredményezi a legjobb képminőséget, ha elegendő fény van hozzá. A beállítható érzékenység alsó és felső határa is a gép konstrukciójától függ, itt is előfordul 1 EV-értéknél finomabb beállítási lehetőség. 
 

A gép automatikus módban az általános témáknál, míg a téma-módok esetén az adott típusú feladathoz optimálisnak tekinthető blende-zársebesség párt állítja be a meghatározott EV értékhez (egyes gépeknél és bizonyos körülmények között az érzékenység értékét is változtatja). A manuális beállítások (A, S, M módok) esetében a fotós szabadon választ a lehetséges kombinációk közül, a feladat jellege szerint mérlegelve. A mérlegelésnél figyelembe veszi a blende és zársebesség, valamint az érzékenység megválasztásának hatásait, ezeket tekintjük át az alábbiakban.

A szerző felvételei
A mélységélesség csökkenése a fényrekesz növelésével (minden képen feltüntetve a fényrekesz és megvilágítási idő értéke, a jobboldali alsó képen az egyes motívumok hozzávetőleges távolsága is - a felvételek bal felső sarkában levő, 230 cm távolságra levő levelekre történt az élességállítás)

  1. A fényrekesz szűkítésével nő a mélységélesség (képek). Ez hasznos, ha a fő téma előterét és hátterét isélesen kívánjuk megjeleníteni (pl. tájkép esetén), de a kreatív fotózás ennek az ellenkezőjét is igényelheti (pl. portré). Azonos rekeszérték esetén a kisebb valódi fókusztávolságú objektív ad nagyobb mélységélességet, ezért a kompaktok mélységélessége nagyobb a dSLR-ekénél. Bár a mélységélességi tartomány határa nem pontosan definiált, hanem fokozatos az életlenség romlása/javulása, mégis megadható várható értéke a fókusztávolság, az élesre állított téma távolsága és a fényrekesz értéke függvényében. Erre kész táblázatok is vannak, de magunk is megbecsülhetjük az ingyenesen letölthető fCalc program segítségével,  ami egyéb összefüggések, pl a fókusztáv-látószög számolására is alkalmas. A hiperfokális távolság az a távolság amelyre az élesség síkját állítani kell, hogy adott blendével a mélységélesség a végtelenig terjedjen (így kapjuk adott blendével a legnagyobb mélységélességet). A kompaktokon a monitoron (elvben) látszik a mélységélesség, míg az SLR-eken nem (mivel itt a blende a beállítás időszakában maximális nyíláson áll, a beállítástól függetlenül), ellenőrzését általában külön gomb (DOF) megnyomásával érhetjük el. (a) Kisebb jelentőségű, de számottevő hatású a kép minőségére az egyes objektívek optimális fényrekesz értékének megkeresése, lehetőség szerinti preferálása. A képminőség nem feltétlenül javul a lencsenyílás csökkentésével a teljes tartományban. Kis (fizikai, valódi) rekesznyílásnál fellép a fényelhajlás, ami a kontrasztos határvonalak mentén interferencia-csíkok, kismértékű élességromlás fellépését eredményezi (kis érzékelőjű kompaktoknál már f/8 relatív rekesznél, ezért azoknál ritkán van kisebb fényrekesz; a dSLR-ekben legfeljebb f/22 körül jelentkezhet). A lencsehibák korrigálása bonyolult, összetett objektívekben (különösen széles tartományt átfogó zoomokban) némileg megjósolhatatlanul javul a fényrekesz átmérő függvényében. (b)  Az életlen, elmosódott háttér gyakran fontos kompozíciós elem a kreatív fotózásban. Ennek esztétikai megjelenése függ az objektív konstrukciójától, elsősorban a fényrekesz alakjától. Az objektívek ezen
    Forrás: wikipedia (http://en.wikipedia.org/wiki/Image:Donut_bokeh.jpg)
    Rossz bokeh
    tulajdonságát a „bokeh” (japán, elmosódott, szédítőség) néven emlegetik. A pontszerű tárgy elmosódott foltjának alakjától függ a minősége. Az egyenletes, kör alakú folt semleges, a széle felé fokozatosan halványodó szép, míg a közepén halvány, szélén fényes, gyűrűszerű folt kifejezetten rossz bokeh. Az elnyúlt ellipszis, vagy sokszögletű foltot sem tartják szerencsésnek. Vizsgálata: pontszerű fényforrás fotózása élesre állítva, és mőgé, valamint elé fókuszálva (nem feltétlenül egyforma). A kép kifejezetten rossz bokeh-t mutat. További olvasni- és néznivaló a bokeh-ről itt található (elsősorban technikai megközelítésben), vizsgálati módszert is bemutat; esztétikai megközelítésben pedig itt
    .
  2. A megvilágítási idő két szempontból is fontos lehet: (a) Hosszú megvilágítási időt alkalmazva mozgó tárgy képe bemozdul a felvételen, képe életlen, elkent lesz. Ezt többnyire el kívánjuk kerülni (minél gyorsabb a mozgás, annál rövidebb expozíciós idő alkalmazásával), de néha épp a bemozdulásos életlenséggel lehet érzékeltetni a mozgást. Mozgó víz (pl. szökőkút, vízesés, hullámok) „megfagy”, ha rövidet exponálunk, míg hosszabb megvilágítási idővel természetesebb hatás érhető el. Érdekes technika a svenkelés, amikor gépünkkel követjük a gyorsan mozgó tárgyat (versenyautó, futó vad), így az éles, a háttér viszont elmosódott lesz, szépen érzékelteti a sebességet. (b) Kézből fényképezve hosszú záridővel,
    A szerző felvételei
    Kézből, kikapcsolt (baloldali) és bekapcsolt stabilizátorral készült felvételek, Nikon D40, Nikkor 18-200 mm VR objektív (f = 200 mm, 1/8 s, f/5,6)
    kezünk remegése miatt bemozdul az egész kép, életlen lesz (berázás). Elkerülhető rövidebb expozícióval, állvány használatával, vagy gépünk, testünk megtámasztásával. Újabban képstabilizátoros gépeket, objektíveket készítenek (jelölésük pl. Canon - IS, Nikon - VR), amelyekkel 2-4 EV értékkel hosszabb záridővel exponálhatunk a berázás veszélye nélkül. Minél nagyobb az objektív fókusztávolsága, annál rövidebb záridőknél fenyeget a berázás veszélye (ökölszabály: a mm-ben mért effektív fókusztávolság reciproka s-ban a leghosszabb, még valószínűleg berázás-mentesen exponálható záridő – pl 50 mm fókusztáv esetén 1/50 s, 200 mm fókuszú telével 1/200 s). Az egyéni tulajdonságok jelentősen eltérnek, gyakorlással javítható. 
     

Az érzékenység emelésének leggyakoribb indítékai:

  • Közepes fényviszonyok mellett szűk blendét (mélységélességet növelendő), vagy rövid megvilágítási időt (gyors mozgások bemozdulása ellen) kívánunk választani.
  • Gyenge fényviszonyok mellett (erősen borult idő, napkelte előtt, napnyugta után, rosszul világított helyiségben) fokozottan, már nagyobb/hosszabb értékeknél jelentkezik, berázás veszélye is (a gép bemozdulása kézből fotózásnál) fennállhat.
  • A berázás veszélyét fokozza a hosszabb gyújtótávolságú objektív használata (200-300 mm egyenértékű fókusztáv mellett már közepes, 500-600 mm fókusztávval akár jó fényviszonyok mellett is nehéz kézből berázás-mentes felvételt készíteni (segít a nagy fényerejű objektív).

 A zaj növekedését okozó érzékenység növelés helyett alkalmazható megoldások:

  • Mesterséges fényforrás(ok), pl. vaku alkalmazásával növeljük a fényt.
  • Állvány használatával hosszú megvilágítási időknél is elkerülhető a berázás (mivel a kioldógomb megnyomása bemozdítja a gépet, különösen gyengébb minőségű, labilis állvány használata esetén, enyhén  hosszú időknél, célszerű távkioldó, önkioldó használata, ami kizárja a bemozdulást, illetve 2-3 s késleltetés elegendő a bemozdulás lecsillapodására), esetleg testünk, kezünk, a gép megtámasztása segíthet.
  • Korszerű késtabilizáló, rázkódáscsökkentő műszaki megoldások – konstrukciójuktól függően – 2x-4x hosszabb záridő mellett biztosítják a berázás mentes exponálást kézből (). Kompaktoknál a gép adottsága lehet (be- v. kikapcsolásáról dönthetünk), cserélhető obis SLR-eknél lehet a gépbe, vagy az objektívbe épített szolgáltatás.
  • Nagyobb fényerejű objektív használata (csökken a mélységélesség!).
  • Kompromisszumként, némi minőségromlás vállalásával: tudatos alulexponálás (az optimálishoz képest 1-2 EV értékkel), amit utófeldolgozás során korrigálunk.

Ellenkező eset: (ritkán) kisebb érzékenység kellene a túlexponálás elkerülésére: semleges szűrő alkalmazása.

A fenti megfontolások mérlegelése gyakran ellentmondó szempontok érvényesítését kívánná, ilyenkor a bölcs kompromisszum, a kisebb rossz választása lehet a megoldás.
Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement